2017. február 24., péntek

500+ megtekintéses különkiadás

Ciasztóóóók. 
Ígértem egy plusz részt, amennyiben meglesz az 500 megtekintés, 
de legnagyobb döbbenetemre mikor felléptem, nemhogy 500+, de
sokkal inkább 600+ oldalmegnyitás is megvolt. Így hát betartom 
a szavam, és jelentkeztem is. Ez itt alul igazából csak egy rövidke
betekintőszerű a dolgok miértjébe, jelen pillanatban például
 Damon kivetésének okába.
Remélem tetszik. :)
UI. Üdvözlöm az újabb olvasót, mindent megteszek, hogy nem csalódjon. :D


Mint egy puha leplen, a fiú olyan lágyan lépdelt a száraz falevelekkel meghintett ösvényen, nyomán még csak meg sem rezdült a fű. Hófehér, hatalmas szárnyai meg-megrebbentek minden mozdulatára. A fiú olyan volt, akár egy földi álom. Szinte felragyogott a fű lábnyoma alatt, új életre kelt az elhalt gyom, feje fölött aranyárnyékű felső kísérte útját. Angyalok ritkán jöttek a földre, meghagyták az embernek magának sorsuk formálását. Most sem azért tört meg a szokás, mert valaki halálos betegségben szenvedett volna. Az angyal égszínkék szeme az egyik fa mögé révedt, honnan csábító mozgással előlépett most egy nő, fekete haja a derekát verdeste, ajkán vonzó mosollyal. Táncolva, karját dobálva lépett az angyalhoz, csodálta annak erős, szoborszerű idomait, fedetlen felsőtestét, s azokat a gyönyörű szárnyakat. Egy ilyen látvány már önmagában is valódi áldás lehetett egy halandó számára. Az angyalból sugárzó melegségtől megmozdult volna még a legkőszívűbb ember lelke is. 

A nő kezével térképezte fel a műremek idomait, keze végigsiklott a bőr aranyszín felületén, aztán vissza ugyanazon az úton. Szakértő szemekkel kutatta, itta magába a képet. Bár egy olyan esemény része lehetett, amit a legtöbb ember még csak el sem tud képzelni, a lány nem tűnt túl meglepettnek. Sőt, az arcára volt írva, hogy pontosan ezt várta, bármi is volt a további terve.
-Eljöttél - mosolygott az angyal arcába. 
-Te idéztél ide - vont vállat  az angyal, de a szemében vágy csillant a lány iránt. 
-Ugyan. Nem kellett volna figyelned a hívásra. Elég sokat tudok a természetfelettiről - sétálta körbe a nő az angyalt, megállva a bal vállánál hátul, ajkával buján megérintette annak az erős állát. - De te jönni akartál. Mert kíváncsi voltál rám. Ahogy én is rád. Hosszú ideje már, hogy felfigyeltem rád.
-Ezzel a sorsot hívod ki magad ellen - emlékeztette az angyal, hogy bűnt követett el, mikor a földre kérte őt.

A sorok mögött azonban az angyal is régóta követte a lány mindennapjait, még ha tiltott is volt. Megfogta a törékeny emberi lény bája, mellyel látszólag tisztában is volt, s tudatában volt használatának is. Még egy halhatatlan lélek is kívánhatott valamit, ami nem lehetett az övé. És most, hogy a lány előtte állt, olyasmi vonzotta, ami veszélyes volt mindkettőjük, sőt, talán az egész emberiség számára. 
-Mit ér az élet kaland nélkül? - válaszolt az ember a figyelmeztetésre.  - Az önfeláldozó emberek védőjeként tudnod kellene az ilyesmiről. Ez nem rossz dolog, sőt, természetes reakció. 
-Ennek következményei lehetnek - ellenkezett a fiú. 
-De most csak élvezzük a pillanatot - lazította meg a lány lenge ruhájának madzagát. - Fedd el azokat a szárnyakat. Hadd lássam a valódi éned. 

A fiú megtette. Nem gondolva az eljövendőre, meggondolatlanul fejet hajtott egy halandónak. Behúzta a szárnyait, míg azok teljesen el nem tűntek, így már csak egy fehér szövetnadrág lógott formás testén. Némán követte a földi boszorkányt, ki most magával húzta a házba. 
Az ég és a mennyek minden lakója jajveszékelve sírtak a bűnbe esett angyaluk kárán.             

4 megjegyzés:

  1. De jó lett! *-* Több ilyent is kéne írjál.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm. Meglátom, hogyan alakul majd minden. :)

      Törlés
  2. Ez az extra nagyon jó lett, kár, hogy rövidke. Remélem még írsz ilyeneket. :)

    VálaszTörlés